2020. sze 29.

Ne pironkodjon, ha leemelné ezeket a könyveket a tinédzser gyereke polcáról

írta: Online marketing 101
Ne pironkodjon, ha leemelné ezeket a könyveket a tinédzser gyereke polcáról

Ne pironkodjon, ha leemelné ezeket a könyveket a tinédzser gyereke polcáról

 

Nyakunkon a nyári szünet, és a 90. Ünnepi Könyvhét is, ennél jobb apropót nem is kereshettünk volna arra, hogy szétnézzünk a legfrissebb, kamaszoknak és fiatal felnőtteknek szóló könyvek között. Remekül szórakoztunk, és el is mondjuk, miért tudná épp ezzel a hat kötettel kicsalogatni tinédzser gyerekét a számítógép elől a nyáron.

Ezentúl lesz banán - Novellák a rendszerváltásról

„Valami történt. Kiderült, hogy nem hiába volt a sok titkos dolog, ugyanis mindenről, ami titkos, most hirtelen beszélni lehet. A szüleim barátai, akik eddig nálunk gyűltek össze titokban, most a Városligetnél gyűlnek össze, és szó sincs se kiabálásról, se rendőrökről, se vízágyúkról.” Valahogy így nézett ki a rendszerváltás egy tinédzser szemüvegén keresztül. Kovács Eszter, az Ezentúl lesz banán című kötet utószavában azt írja, rádöbbent és rácsodálkozott, hogy eltelt harminc év a rendszerváltás óta. Ez adta a legnagyobb löketet ahhoz, hogy eszébe jusson, milyen jó lenne, ha a mai fiataloknak is jelentene 1989 valamit – „bármit, ami több annál, mint amit a történelemtankönyvekben elolvasnak”.

A szerkesztő felkért néhány olyan szerzőt (többek között Lackfi Jánost, Mészöly Ágnest, Mán-Várhegyi Rékát és Kiss Judit Ágnest), aki a nyolcvanas-kilencvenes évek volt gyerek vagy kamasz, hogy írja meg, mit jelentett számukra az az időszak. A végeredmény helyenként vicces, helyenként szívszorító. A németek a balatoni nyaraláson, a gyomorgörcsöt gerjesztő határátkelés, a nyugatról beszivárgó eszmék, a „demokráciát” kiáltó szülők mind-mind apró lenyomatai a kornak, még akkor is, ha a kötet tulajdonképpen nem a rendszerváltásról szól, hanem az azt megelőző és az azt követő mindennapokat festi le. Azokat a mindennapokat, ahol a történelem olyan közel van, hogy alig látszik: „Emberek tömörültek valahol, nem nagyon sokan, de azért eléggé, és egy szakállas, szimpatikus bácsi kilépett egy erkélyre, és szónokolt. Képtelen voltam arra figyelni, hogy miről beszélt. Valami magyar köztársaság, népköztársaság… rettentően untam.”

 

Tim Peake: Csillagközi kérdezz-felelek – 157 észbontó tudnivaló az űrből

Tim Peake, az Európai Űrügynökség asztronautája 2015 decemberében érkezett meg a Nemzetközi Űrállomás fedélzetére. Miután visszatért, számtalan vicces és meglepő kérdéssel találkozott, ezért aztán a közösségi médiában elindított egy projektet, amelyben igyekezett kielégíteni a kíváncsi felhasználók tudásvágyát. Ez az ötlet szülte végül a Csillagközi kérdezz-feleleket, amely nemcsak a jövő űrutazóinak lehet érdekes, hanem mindenkinek, aki egy kicsit is érdeklődik a csillagászat és az űrkutatás iránt.

Peake habkönnyű szövege hét fejezetben taglalja a küldetés összes fontos részét, a kilövéstől kezdve az űrsétán át a visszatérésig. Tudta például, hogy az egyik legnagyobb akadály, amivel az űrhajósoknak meg kell küzdeniük a fedélzeten a küldetés elején, az az alvás? Ennek egész egyszerű oka van: nem kapja meg a testük a szokásos beindítókat, azaz nem fekhetnek le, nem hajthatják párnára a fejüket. Peake szerint egyesek szeretik magukat odaszíjazni a falhoz az alvás idejére, míg mások egyszerűen csak lebegnek, holott simán benne van a pakliban, hogy nekiütköznek valaminek. A szerző sorra veszi azt is, milyen a szkafander, milyen ételeket esznek az űrben, sőt a népszerű vécékérdést sem hagyja ki. Sőt arra is kitér, mi történik a hulladékkal.

A felszállás előtti fura hagyományokról is szót ejt, például nem csak hiedelem, hogy az űrhajósok mindig lepisilik a busz kerekét kilövés előtt. Az űrséta legjobb és legrémisztőbb pillanatait is sorra veszi, sőt a landolás buktatóiról is nagyon részletesen ír. Peake egyik kedvenc kérdése az egyik legnehezebben megválaszolható is egyben: van-e szaga az űrnek? Szerencsére neki már van válasza erre.

Szólj hozzá

könyvajánló