2020. okt 19.

Megéri a használt autó?

írta: Online marketing 101
Megéri a használt autó?

Megéri a használt autó?

Kb. két éve (2016. júniusban) vettem egy 2004-es VW Tourant, az elpusztíthatatlannak és rendkívül alacsony fogyasztásúnak mondott 1.9 tdi motorral. Az autóért 1,5 millió forintért fizettem, egyébként tényleg 5-6 litert eszik, 7 személyes, ideális családi autó, nagyon szeretem. Mondjuk kicsit többet használom az indokoltnál (agglomeráció és Budapest Kelenföld P+R közötti – egyébként dízelüzem szempontjából ideális távolságon – ingázom vele szinte napi szinten mintegy 80 kilométert, ami azért vonaton is teljesíthető, mellette havonta kb. kétszer megyünk vidékre rokonokhoz 3-4-500 km-eket), de igazából ezért vettem dízelt.

De: A spritmonitoron vezetett kimutatásaim szerint az elmúlt két évben több, mint 1,2 millió forintot költöttem az autó korából fakadó meghibásodásokra (turbó, hűtőrendszer, elektronika, EGR stb.), háromszor vittek haza vontatva vagy tréleren (kétszer a két gyerek is bent ült a kocsiban), és hát a költésnek megfelelő ideig volt szerelőnél is, azaz volt használhatatlan az autó.

Ez azt jelenti, hogy 24 hónap alatt a kopó alkatrészek, biztosítások, matricák, adók és tankolás nélkül nekem havi 50 ezer forintomban volt, hogy ott állt a kertben az ideálisnak mondott, takarékos használt autó, aminek vásárlásával nem vágtam haza a családi kasszát.

Azt számoltam, hogy egy új, kereskedésben vett 7 üléses autóval (legyen Toyota) kötött lízinggel kb. hasonló költséget tudok elérni (konstrukciótól függően max. 10-15 ezer forinttal többet), cserébe el merek vele indulni mondjuk Olaszországba vagy csak Somogyba (el fogok így is menni, de nem túl nyugodt szívvel, és külön kötött Assitance biztosítással – hozzáteszem, jövőre sok biztosítónál már nem is kötnek erre az autóra ilyent), és a szerelővel sem kell folyton időpontot egyeztetni, ráadásul 5 (Toyota) vagy 7 (Kia) év garanciát is biztosítanak hozzá, ami szintén nem mindegy. Nyilván Cascot kötök rá, ami új költségelem, de azért egyrészt kötelező, másrészt elég fontos és meg is éri.

Az én véleményem az, hogy a levélben leírt helyzet némileg speciális eset. Nekem sok használt autóm volt és soha nem volt velük bajom, eltekintve néhány olyan autótól, amit kereskedőktől vettem. Ezek mindig külföldről behozott, agyonhajtott és valami rejtett hibával rendelkező autók voltak, visszatekert órával. Az egyiknek vezérmű-lánc szakadása lett két napon belül, a másiknak az automata váltója volt rossz, csak egy trükkel ezt elfedték a vásárlás pillanatában, stb.

Meg is fogadtam, hogy egyrészt soha többé nem veszek használt autót kereskedőtől, másrészt nem veszek külföldről behozott használt autót, inkább idehaza újonnan vett autót veszek drágábban, aminek ismert és igazolt az előélete.

(A kereskedők védelmében annyit, hogy azóta találkoztam olyan kereskedővel, akitől mernék használt autót venni. De azért ez inkább a kisebbség. Az átlag olyan autót hoz be, amit nagyon olcsón meg tud venni (aminek nyilván oka van) és nagy haszonnal rá tud melegíteni a magyar vásárlóra, akár a hiba eltitkolásával, akár óratekeréssel. A garanciavállalásról pedig annyit, hogy nem egy autókereskedő gyorsabban cserélgeti a cégét, mint más ember a zokniját. Amikor a fenti esetekben is visszamentünk, hogy azért valamit álljon a javításból, mindegyik kiröhögött és mondták, nyugodtan pereljünk, mire a bíróság elé kerül az ügy, neki már a hatodik cége lesz addigra.)

Szerintem Csaba is egy ilyen autót fogott ki. A német sem hülye, csak akkor vesz dízelt, ha nagyon sokat megy vele, s a nagyon sok más kategória ott, mint itthon. Egy 12 éves ottani dízelautóban minimum van 300-400 ezer kilométer, de inkább több.

Az ezelőtti autómat 8 évesen vettem 130 ezer kilométerrel, természetesen szakszervizben átvizsgálva, öt évig használtam, ez idő alatt volt összesen 60 ezer forint szervizszámlám a szokásos dolgokon (olaj, fékbetét) túl.

Én nem félnék egy ismert előéletű használt autótól, még ha nem is vennék ilyen távokra 12 éves autót, főleg nem dízelt, 300 ezres futásteljesítménnyel.

A második pont, hogy mivel Csaba “heavy user”, szerintem neki ezért nem való egy ennyire öreg autó. Egy 12-14 éves autó annak megfelelő, aki évi 10-12 ezer kilométert megy, azt is főleg csak városban, helyben.

Költségek: Csaba elfelejti az új autó értékvesztését. Bár nem derül ki a levélből, milyen lízingre gondolt. De mindegy is, mert ő évente mintegy 30-35 ezer kilométert tesz az autójába, ez 5 év alatt 150-175 ezer kilométer. Az pedig nagyon komoly értékvesztést is jelent.

Az általa említett hétüléses Toyota Verso újonnan 7,5-8,5 millió forint, a hasznaltauto.hu-n ezek az autók öt évesen, 150 ezer kilométerrel 3,2-3,5 millió forintért mennek. Ez bizony évi egymilliós értékvesztés.

Ehhez képest már aprópénz a lízing költsége a maga éves 150-250 ezer forintjával.

Tehát az újabb autó havonta 100 ezer forintba fog kerülni az egyéb költségeken túl. S visszatérve az előzőkre, szerintem nem általános, hogy egy használt autóra havi 50 ezret kellene költeni szervizre, ez inkább Csaba balszerencséje, mint átlag.

Csaba helyében ilyen futásteljesítmény mellett egy ellenőrzött előéletű 3-4 éves autót keresnék, vagy megbarátkoznék azzal a gondolattal, hogy havi 100 ezret bukok az új autó tartásán. Ugyanis semmi baj nincs az új autóval, ha keresel annyit, hogy ki tudd fizetni az autó fenntartását. A gond abból szokott származni, hogy a legtöbb ember úgy tart fenn autót, hogy igazából nem is engedhetné ezt meg magának.

Szólj hozzá

használtautó